fejsze

Hungarian

Etymology

Of debated origin:

1. From an unattested fejsz (“to cut, separate”) + -e (obsolete present-participle suffix).
2. From Proto-Uralic *pᴕ̈jćɜ, with a Hungarian nominal-forming suffix or perhaps a diminutive suffix.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛjsɛ]
• Hyphenation: fej‧sze
• Rhymes: -sɛ

Noun

fejsze (plural fejszék)

1. axe, ax

   Synonyms: balta, bárd, szekerce

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	fejsze	fejszék
accusative	fejszét	fejszéket
dative	fejszének	fejszéknek
instrumental	fejszével	fejszékkel
causal-final	fejszéért	fejszékért
translative	fejszévé	fejszékké
terminative	fejszéig	fejszékig
essive-formal	fejszeként	fejszékként
essive-modal	—	—
inessive	fejszében	fejszékben
superessive	fejszén	fejszéken
adessive	fejszénél	fejszéknél
illative	fejszébe	fejszékbe
sublative	fejszére	fejszékre
allative	fejszéhez	fejszékhez
elative	fejszéből	fejszékből
delative	fejszéről	fejszékről
ablative	fejszétől	fejszéktől
non-attributive possessive - singular	fejszéé	fejszéké
non-attributive possessive - plural	fejszééi	fejszékéi

Possessive forms of fejsze
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fejszém	fejszéim
2nd person sing.	fejszéd	fejszéid
3rd person sing.	fejszéje	fejszéi
1st person plural	fejszénk	fejszéink
2nd person plural	fejszétek	fejszéitek
3rd person plural	fejszéjük	fejszéik

Derived terms

Expressions

• veszett fejsze nyele

 

Further reading

• fejsze in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• fejsze in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).