gerincű
Hungarian Edit
Etymology Edit
gerinc (“spine, backbone”) + -ű (adjective-forming suffix)
Pronunciation Edit
Adjective Edit
gerincű (not comparable)
Declension Edit
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gerincű | gerincűek |
accusative | gerincűt | gerincűeket |
dative | gerincűnek | gerincűeknek |
instrumental | gerincűvel | gerincűekkel |
causal-final | gerincűért | gerincűekért |
translative | gerincűvé | gerincűekké |
terminative | gerincűig | gerincűekig |
essive-formal | gerincűként | gerincűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | gerincűben | gerincűekben |
superessive | gerincűn | gerincűeken |
adessive | gerincűnél | gerincűeknél |
illative | gerincűbe | gerincűekbe |
sublative | gerincűre | gerincűekre |
allative | gerincűhöz | gerincűekhez |
elative | gerincűből | gerincűekből |
delative | gerincűről | gerincűekről |
ablative | gerincűtől | gerincűektől |
non-attributive possessive - singular |
gerincűé | gerincűeké |
non-attributive possessive - plural |
gerincűéi | gerincűekéi |
Coordinate terms Edit
- (second elements of parasynthetic body-part compounds) testű, agyarú, agyú, ajkú, állú, arcú, bajszú/bajuszú, begyű, belű/bélű, bokájú, bordájú, bundájú, bőrű, combú, csápú, csípőjű, csontú, csőrű, derekú, farkú, fejű, fenekű, fogú, fülű, gerincű, gyomrú, hajú, hasú, hátú, heréjű, homlokú, húsú, izmú, karú, keblű, képű, körmű, kezű, lábú, májú, markú, mellkasú, mellű, nyakú, nyelvű, orrú, öklű, patájú, petéjű, pofájú, púpú, sarkú, sejtű, szájú, szakállú, szárnyú, szarvú, szemöldökű, szemű, szívű, szőrű, talpú, tenyerű, térdű, tollú, torkú, tökű, tüdejű, ujjú, üstökű, vállú, vérű; (for plants) ágú, gyökerű, levelű, szárú, sziklevelű, szikű, törzsű, tövű, virágú, virágzatú