CzechEdit

PronunciationEdit

InterjectionEdit

haló

  1. hello (when answering phone)

HungarianEdit

EtymologyEdit

hal (to die) +‎ (present-participle suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈhɒloː]
  • (file)
  • Hyphenation: ha‧ló
  • Rhymes: -loː

ParticipleEdit

haló

  1. present participle of hal

AdjectiveEdit

haló (not comparable)

  1. dying
    Isten nyugtassa haló porában is.God bless him/her. Blessed be his/her memory. (literally, “May God make him/her rest in his/her dying ashes, as well.”)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative haló halók
accusative halót halókat
dative halónak halóknak
instrumental halóval halókkal
causal-final halóért halókért
translative halóvá halókká
terminative halóig halókig
essive-formal halóként halókként
essive-modal
inessive halóban halókban
superessive halón halókon
adessive halónál halóknál
illative halóba halókba
sublative halóra halókra
allative halóhoz halókhoz
elative halóból halókból
delative halóról halókról
ablative halótól halóktól
non-attributive
possessive - singular
halóé halóké
non-attributive
possessive - plural
halóéi halókéi

Further readingEdit


IrishEdit

Etymology 1Edit

Onomatopoeic.

InterjectionEdit

haló!

  1. hello! hullo!

Etymology 2Edit

NounEdit

haló m sg

  1. h-prothesized form of aló

Further readingEdit


SpanishEdit

VerbEdit

haló

  1. Formal second-person singular (usted) preterite indicative form of halar.
  2. Third-person singular (él, ella, also used with usted?) preterite indicative form of halar.