hidrogén

See also: hidrogen

Hungarian

hidrogén on Hungarian Wikipedia

Chemical element
H	Next: hélium (He)

From German Hydrogen, from French hydrogène, coined by Louis-Bernard Guyton de Morveau, from Ancient Greek ὕδωρ (húdōr, “water”) + γεννάω (gennáō, “I bring forth”). Corresponding to hidro- (“hydro-”) + -gén (“-gen”).^[1]

hidrogén (usually uncountable, plural hidrogének)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	hidrogén	hidrogének
accusative	hidrogént	hidrogéneket
dative	hidrogénnek	hidrogéneknek
instrumental	hidrogénnel	hidrogénekkel
causal-final	hidrogénért	hidrogénekért
translative	hidrogénné	hidrogénekké
terminative	hidrogénig	hidrogénekig
essive-formal	hidrogénként	hidrogénekként
essive-modal	—	—
inessive	hidrogénben	hidrogénekben
superessive	hidrogénen	hidrogéneken
adessive	hidrogénnél	hidrogéneknél
illative	hidrogénbe	hidrogénekbe
sublative	hidrogénre	hidrogénekre
allative	hidrogénhez	hidrogénekhez
elative	hidrogénből	hidrogénekből
delative	hidrogénről	hidrogénekről
ablative	hidrogéntől	hidrogénektől
non-attributive possessive - singular	hidrogéné	hidrogéneké
non-attributive possessive - plural	hidrogénéi	hidrogénekéi

Possessive forms of hidrogén
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hidrogénem	hidrogénjeim
2nd person sing.	hidrogéned	hidrogénjeid
3rd person sing.	hidrogénje	hidrogénjei
1st person plural	hidrogénünk	hidrogénjeink
2nd person plural	hidrogénetek	hidrogénjeitek
3rd person plural	hidrogénjük	hidrogénjeik

Compound words

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN