hoplita

Hungarian

Etymology

From Latin hoplita, from Ancient Greek ὁπλίτης (hoplítēs, “hoplite”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhoplitɒ]
• Hyphenation: hop‧li‧ta
• Rhymes: -tɒ

Noun

hoplita (plural hopliták)

1. hoplite

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	hoplita	hopliták
accusative	hoplitát	hoplitákat
dative	hoplitának	hoplitáknak
instrumental	hoplitával	hoplitákkal
causal-final	hoplitáért	hoplitákért
translative	hoplitává	hoplitákká
terminative	hoplitáig	hoplitákig
essive-formal	hoplitaként	hoplitákként
essive-modal	—	—
inessive	hoplitában	hoplitákban
superessive	hoplitán	hoplitákon
adessive	hoplitánál	hoplitáknál
illative	hoplitába	hoplitákba
sublative	hoplitára	hoplitákra
allative	hoplitához	hoplitákhoz
elative	hoplitából	hoplitákból
delative	hoplitáról	hoplitákról
ablative	hoplitától	hoplitáktól
non-attributive possessive - singular	hoplitáé	hoplitáké
non-attributive possessive - plural	hoplitáéi	hoplitákéi

Possessive forms of hoplita
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	hoplitám	hoplitáim
2nd person sing.	hoplitád	hoplitáid
3rd person sing.	hoplitája	hoplitái
1st person plural	hoplitánk	hoplitáink
2nd person plural	hoplitátok	hoplitáitok
3rd person plural	hoplitájuk	hoplitáik

Portuguese

Etymology

Learned borrowing from Latin hoplita, from Ancient Greek ὁπλίτης (hoplítēs, “hoplite”).

Pronunciation

 

• (Brazil) IPA^(key): /oˈpli.tɐ/

• (Brazil) IPA^(key): /oˈpli.tɐ/
  • (Southern Brazil) IPA^(key): /oˈpli.ta/

• (Portugal) IPA^(key): /ɔˈpli.tɐ/

• Hyphenation: ho‧pli‧ta

Noun

hoplita m (plural hoplitas)

1. (military, Ancient Greece) hoplite (heavily-armed spearman)

Spanish

Etymology

Borrowed from Latin hoplītēs m, from Ancient Greek ὁπλῑ́της (hoplī́tēs, “hoplite”).

Noun

hoplita m (plural hoplitas)

1. hoplite

Further reading

• “hoplita”, in Diccionario de la lengua española, Vigésima tercera edición, Real Academia Española, 2014