irány

Hungarian

Possibly from the same root as iramlik (“to rush, sweep”) or iránt (“towards, for”) + -ány.^[1] Doublet of arány.

irány (plural irányok)

direction, way
Melyik irányba? ― Which direction?

Menjünk a másik irányba. ― Let's go the other way.
(with possessive suffixes + -ban) towards
Különös figyelmet tanúsítottak irányomban. ― They professed peculiar attention towards me.

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	irány	irányok
accusative	irányt	irányokat
dative	iránynak	irányoknak
instrumental	iránnyal	irányokkal
causal-final	irányért	irányokért
translative	iránnyá	irányokká
terminative	irányig	irányokig
essive-formal	irányként	irányokként
essive-modal	—	—
inessive	irányban	irányokban
superessive	irányon	irányokon
adessive	iránynál	irányoknál
illative	irányba	irányokba
sublative	irányra	irányokra
allative	irányhoz	irányokhoz
elative	irányból	irányokból
delative	irányról	irányokról
ablative	iránytól	irányoktól
non-attributive possessive - singular	irányé	irányoké
non-attributive possessive - plural	irányéi	irányokéi

Compound words

Expressions

^ irány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)