arány

See also: arany

Hungarian

Etymology

Back-formation from arányoz (“to arrange according to ratio)”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1] The obsolete verb arányoz is from an unattested stem + -ány (noun-forming suffix) +‎ -oz (verb-forming suffix). Doublet of irány.

Pronunciation

IPA^(key): [ˈɒraːɲ]
Audio: (file)
Hyphenation: arány
Rhymes: -aːɲ

Noun

arány (plural arányok)

ratio, proportion, scale

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	arány	arányok
accusative	arányt	arányokat
dative	aránynak	arányoknak
instrumental	aránnyal	arányokkal
causal-final	arányért	arányokért
translative	aránnyá	arányokká
terminative	arányig	arányokig
essive-formal	arányként	arányokként
essive-modal	—	—
inessive	arányban	arányokban
superessive	arányon	arányokon
adessive	aránynál	arányoknál
illative	arányba	arányokba
sublative	arányra	arányokra
allative	arányhoz	arányokhoz
elative	arányból	arányokból
delative	arányról	arányokról
ablative	aránytól	arányoktól
non-attributive possessive - singular	arányé	arányoké
non-attributive possessive - plural	arányéi	arányokéi

Possessive forms of arány
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	arányom	arányaim
2nd person sing.	arányod	arányaid
3rd person sing.	aránya	arányai
1st person plural	arányunk	arányaink
2nd person plural	arányotok	arányaitok
3rd person plural	arányuk	arányaik

Derived terms

References

^ arány in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)