jegyző

HungarianEdit

EtymologyEdit

jegyez (to note, to record) +‎ (present-participle suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈjɛɟzøː]
  • Hyphenation: jegy‧ző
  • Rhymes: -zøː

ParticipleEdit

jegyző

  1. present participle of jegyez

NounEdit

jegyző (plural jegyzők)

  1. (law) town clerk (a chief administrative officer at the local government, assisting the mayor)
  2. (law) prothonotary (a clerk at a court of law)
  3. (law, dated) record keeper, a keeper of the minutes, minutes secretary, administrator elected or tasked at an organization, recorder (especially at a parliamentary debate or at a general meeting/assembly)
    Synonyms: jegyzőkönyvvezető, titkár (in some senses)
  4. (law, archaic) notary (a lawyer of noncontentious private civil law who drafts, takes, and records legal instruments for private parties, and provides legal advice)
  5. (historical) scribe, chronicler
    Synonyms: írnok, íródeák, krónikás

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative jegyző jegyzők
accusative jegyzőt jegyzőket
dative jegyzőnek jegyzőknek
instrumental jegyzővel jegyzőkkel
causal-final jegyzőért jegyzőkért
translative jegyzővé jegyzőkké
terminative jegyzőig jegyzőkig
essive-formal jegyzőként jegyzőkként
essive-modal
inessive jegyzőben jegyzőkben
superessive jegyzőn jegyzőkön
adessive jegyzőnél jegyzőknél
illative jegyzőbe jegyzőkbe
sublative jegyzőre jegyzőkre
allative jegyzőhöz jegyzőkhöz
elative jegyzőből jegyzőkből
delative jegyzőről jegyzőkről
ablative jegyzőtől jegyzőktől
non-attributive
possessive - singular
jegyzőé jegyzőké
non-attributive
possessive - plural
jegyzőéi jegyzőkéi
Possessive forms of jegyző
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. jegyzőm jegyzőim
2nd person sing. jegyződ jegyzőid
3rd person sing. jegyzője jegyzői
1st person plural jegyzőnk jegyzőink
2nd person plural jegyzőtök jegyzőitek
3rd person plural jegyzőjük jegyzőik

Derived termsEdit

Further readingEdit

  • jegyző in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.