káosz

Hungarian

Etymology

From the Ancient Greek χάος (kháos, “abyss”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkaːos]
• Hyphenation: ká‧osz
• Rhymes: -os

Noun

káosz (plural káoszok)

1. chaos

   Synonyms: fejetlenség, összevisszaság, rendetlenség, zűrzavar

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	káosz	káoszok
accusative	káoszt	káoszokat
dative	káosznak	káoszoknak
instrumental	káosszal	káoszokkal
causal-final	káoszért	káoszokért
translative	káosszá	káoszokká
terminative	káoszig	káoszokig
essive-formal	káoszként	káoszokként
essive-modal	—	—
inessive	káoszban	káoszokban
superessive	káoszon	káoszokon
adessive	káosznál	káoszoknál
illative	káoszba	káoszokba
sublative	káoszra	káoszokra
allative	káoszhoz	káoszokhoz
elative	káoszból	káoszokból
delative	káoszról	káoszokról
ablative	káosztól	káoszoktól
non-attributive possessive - singular	káoszé	káoszoké
non-attributive possessive - plural	káoszéi	káoszokéi

Possessive forms of káosz
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	káoszom	káoszaim
2nd person sing.	káoszod	káoszaid
3rd person sing.	káosza	káoszai
1st person plural	káoszunk	káoszaink
2nd person plural	káoszotok	káoszaitok
3rd person plural	káoszuk	káoszaik

Further reading

• káosz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN