Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Old Hungarian kér (bark) + -g (noun-forming suffix), from Proto-Finno-Ugric *keri or *kerä[1][2]. Cognates include Northern Sami garra (shell, crust), Eastern Mari кӱр (kür, bark), and Northern Mansi kēr (kēr, shell, bark, crust).[3]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkeːrɛɡ]
  • Hyphenation: ké‧reg

NounEdit

kéreg (plural kérgek)

  1. bark, rind (trees)
  2. cortex (plants, brain)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kéreg kérgek
accusative kérget kérgeket
dative kéregnek kérgeknek
instrumental kéreggel kérgekkel
causal-final kéregért kérgekért
translative kéreggé kérgekké
terminative kéregig kérgekig
essive-formal kéregként kérgekként
essive-modal
inessive kéregben kérgekben
superessive kérgen kérgeken
adessive kéregnél kérgeknél
illative kéregbe kérgekbe
sublative kéregre kérgekre
allative kéreghez kérgekhez
elative kéregből kérgekből
delative kéregről kérgekről
ablative kéregtől kérgektől
Possessive forms of kéreg
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kérgem kérgeim
2nd person sing. kérged kérgeid
3rd person sing. kérge kérgei
1st person plural kérgünk kérgeink
2nd person plural kérgetek kérgeitek
3rd person plural kérgük kérgeik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Entry #287 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Research Institute for Linguistics, Hungarian Academy of Sciences.
  2. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  3. ^ Álgu etymological database, entry #41512 (language: Hungarian, word: kér, kérëg)