késel

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ ˈkeːʃɛl]
• Hyphenation: ké‧sel
• Rhymes: -ɛl

Etymology 1

From the kés- stem of késik +‎ -el (personal suffix).

Verb

késel

1. second-person singular indicative present indefinite of késik

Etymology 2

kés (“knife”) +‎ -el (verb-forming suffix)

Verb

késel

1. (usually transitive) to knife, to stab someone or occasionally something

   Synonyms: szúr, szurkál, döf, vág, megvág, vagdal

Conjugation

conjugation of késel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica- tive mood	Pre- sent	Indef.	késelek	késelsz	késel	késelünk	késeltek	késelnek
		Def.	késelem	késeled	késeli	késeljük	késelitek	késelik
		2nd-p. o.	késellek	―
	Past	Indef.	késeltem	késeltél	késelt	késeltünk	késeltetek	késeltek
		Def.	késeltem	késelted	késelte	késeltük	késeltétek	késelték
		2nd-p. o.	késeltelek	―
Condi- tional mood	Pre- sent	Indef.	késelnék	késelnél	késelne	késelnénk	késelnétek	késelnének
		Def.	késelném	késelnéd	késelné	késelnénk	késelnétek	késelnék
		2nd-p. o.	késelnélek	―
Sub- junc- tive mood	Pre- sent	Indef.	késeljek	késelj or késeljél	késeljen	késeljünk	késeljetek	késeljenek
		Def.	késeljem	késeld or késeljed	késelje	késeljük	késeljétek	késeljék
		2nd-p. o.	késeljelek	―
Infinitive	késelni		késelnem	késelned	késelnie	késelnünk	késelnetek	késelniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			késelés	késelő	késelt	késelendő	késelve	késelhet

Derived terms

• késelés

(With verbal prefixes):

• megkésel

Further reading

• késel in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.