klapec

See also: Kłapeć

Hungarian

Etymology

From Slovak chlapec (“boy”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈklɒpɛt͡s]
• Hyphenation: kla‧pec
• Rhymes: -ɛt͡s

Noun

klapec (plural klapecek)

1. (informal, humorous, now rare) child, kid

   Synonyms: gyerek, kölyök

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	klapec	klapecek
accusative	klapecet	klapeceket
dative	klapecnek	klapeceknek
instrumental	klapeccel	klapecekkel
causal-final	klapecért	klapecekért
translative	klapeccé	klapecekké
terminative	klapecig	klapecekig
essive-formal	klapecként	klapecekként
essive-modal	—	—
inessive	klapecben	klapecekben
superessive	klapecen	klapeceken
adessive	klapecnél	klapeceknél
illative	klapecbe	klapecekbe
sublative	klapecre	klapecekre
allative	klapechez	klapecekhez
elative	klapecből	klapecekből
delative	klapecről	klapecekről
ablative	klapectől	klapecektől
non-attributive possessive - singular	klapecé	klapeceké
non-attributive possessive - plural	klapecéi	klapecekéi

Possessive forms of klapec
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	klapecem	klapeceim
2nd person sing.	klapeced	klapeceid
3rd person sing.	klapece	klapecei
1st person plural	klapecünk	klapeceink
2nd person plural	klapecetek	klapeceitek
3rd person plural	klapecük	klapeceik

Related terms

• krapek

 

Further reading

• klapec in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN