kurafi

Hungarian

Etymology

Contraction of kurva fia (“son of a whore”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkurɒfi]
• Hyphenation: ku‧ra‧fi
• Rhymes: -fi

Noun

kurafi (plural kurafik)

1. (archaic, vulgar) son of a bitch

   Synonyms: gazember, gazfickó, rohadék, szemétláda, szarházi

2. (archaic, vulgar) libertine, roué

   Synonyms: élvhajhász, kujon, szoknyavadász

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	kurafi	kurafik
accusative	kurafit	kurafikat
dative	kurafinak	kurafiknak
instrumental	kurafival	kurafikkal
causal-final	kurafiért	kurafikért
translative	kurafivá	kurafikká
terminative	kurafiig	kurafikig
essive-formal	kurafiként	kurafikként
essive-modal	—	—
inessive	kurafiban	kurafikban
superessive	kurafin	kurafikon
adessive	kurafinál	kurafiknál
illative	kurafiba	kurafikba
sublative	kurafira	kurafikra
allative	kurafihoz	kurafikhoz
elative	kurafiból	kurafikból
delative	kurafiról	kurafikról
ablative	kurafitól	kurafiktól
non-attributive possessive - singular	kurafié	kurafiké
non-attributive possessive - plural	kurafiéi	kurafikéi

Possessive forms of kurafi
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kurafim	kurafijaim (or kurafiim)
2nd person sing.	kurafid	kurafijaid (or kurafiid)
3rd person sing.	kurafija	kurafijai (or kurafii)
1st person plural	kurafink	kurafijaink (or kurafiink)
2nd person plural	kurafitok	kurafijaitok (or kurafiitok)
3rd person plural	kurafijuk	kurafijaik (or kurafiik)

Further reading

• kurafi in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN