mécs

See also: mecs

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmeːt͡ʃ]
• Hyphenation: mécs
• Rhymes: -eːt͡ʃ

Noun

mécs (plural mécsek)

1. (archaic, poetic) lampion (a small oil lamp), bowl candle or candle tin

   Synonym: mécses

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	mécs	mécsek
accusative	mécset	mécseket
dative	mécsnek	mécseknek
instrumental	méccsel	mécsekkel
causal-final	mécsért	mécsekért
translative	méccsé	mécsekké
terminative	mécsig	mécsekig
essive-formal	mécsként	mécsekként
essive-modal	—	—
inessive	mécsben	mécsekben
superessive	mécsen	mécseken
adessive	mécsnél	mécseknél
illative	mécsbe	mécsekbe
sublative	mécsre	mécsekre
allative	mécshez	mécsekhez
elative	mécsből	mécsekből
delative	mécsről	mécsekről
ablative	mécstől	mécsektől
non-attributive possessive - singular	mécsé	mécseké
non-attributive possessive - plural	mécséi	mécsekéi

Possessive forms of mécs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	mécsem	mécseim
2nd person sing.	mécsed	mécseid
3rd person sing.	mécse	mécsei
1st person plural	mécsünk	mécseink
2nd person plural	mécsetek	mécseitek
3rd person plural	mécsük	mécseik

Further reading

• mécs , redirecting to mécses in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN