See also: moka, Moka, mȭka, and mökä

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from Italian. First attested in 1840.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmoːkɒ]
  • Hyphenation: mó‧ka

NounEdit

móka (plural mókák)

  1. fun

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative móka mókák
accusative mókát mókákat
dative mókának mókáknak
instrumental mókával mókákkal
causal-final mókáért mókákért
translative mókává mókákká
terminative mókáig mókákig
essive-formal mókaként mókákként
essive-modal
inessive mókában mókákban
superessive mókán mókákon
adessive mókánál mókáknál
illative mókába mókákba
sublative mókára mókákra
allative mókához mókákhoz
elative mókából mókákból
delative mókáról mókákról
ablative mókától mókáktól
non-attributive
possessive - singular
mókáé mókáké
non-attributive
possessive - plural
mókáéi mókákéi
Possessive forms of móka
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mókám mókáim
2nd person sing. mókád mókáid
3rd person sing. mókája mókái
1st person plural mókánk mókáink
2nd person plural mókátok mókáitok
3rd person plural mókájuk mókáik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN