See also: mandatum

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Latin mandatum[1] with +‎ -átum ending.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmɒndaːtum]
  • Hyphenation: man‧dá‧tum

NounEdit

mandátum ‎(plural mandátumok)

  1. mandate

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative mandátum mandátumok
accusative mandátumot mandátumokat
dative mandátumnak mandátumoknak
instrumental mandátummal mandátumokkal
causal-final mandátumért mandátumokért
translative mandátummá mandátumokká
terminative mandátumig mandátumokig
essive-formal mandátumként mandátumokként
essive-modal
inessive mandátumban mandátumokban
superessive mandátumon mandátumokon
adessive mandátumnál mandátumoknál
illative mandátumba mandátumokba
sublative mandátumra mandátumokra
allative mandátumhoz mandátumokhoz
elative mandátumból mandátumokból
delative mandátumról mandátumokról
ablative mandátumtól mandátumoktól
Possessive forms of mandátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. mandátumom mandátumaim
2nd person sing. mandátumod mandátumaid
3rd person sing. mandátuma mandátumai
1st person plural mandátumunk mandátumaink
2nd person plural mandátumotok mandátumaitok
3rd person plural mandátumuk mandátumaik

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2