megállapítás

Hungarian

Etymology

megállapít +‎ -ás

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡaːlːɒpiːtaːʃ]
• Hyphenation: meg‧ál‧la‧pí‧tás

Noun

megállapítás (plural megállapítások)

1. verbal noun of megállapít: statement, determination, establishment, finding

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	megállapítás	megállapítások
accusative	megállapítást	megállapításokat
dative	megállapításnak	megállapításoknak
instrumental	megállapítással	megállapításokkal
causal-final	megállapításért	megállapításokért
translative	megállapítássá	megállapításokká
terminative	megállapításig	megállapításokig
essive-formal	megállapításként	megállapításokként
essive-modal	—	—
inessive	megállapításban	megállapításokban
superessive	megállapításon	megállapításokon
adessive	megállapításnál	megállapításoknál
illative	megállapításba	megállapításokba
sublative	megállapításra	megállapításokra
allative	megállapításhoz	megállapításokhoz
elative	megállapításból	megállapításokból
delative	megállapításról	megállapításokról
ablative	megállapítástól	megállapításoktól
non-attributive possessive - singular	megállapításé	megállapításoké
non-attributive possessive - plural	megállapításéi	megállapításokéi

Possessive forms of megállapítás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	megállapításom	megállapításaim
2nd person sing.	megállapításod	megállapításaid
3rd person sing.	megállapítása	megállapításai
1st person plural	megállapításunk	megállapításaink
2nd person plural	megállapításotok	megállapításaitok
3rd person plural	megállapításuk	megállapításaik

Further reading

• megállapítás in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN