meglepetés

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the verb meglep. [1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmɛɡlɛpɛteːʃ]
  • Hyphenation: meg‧le‧pe‧tés

NounEdit

meglepetés ‎(plural meglepetések)

  1. surprise (something not expected)

DeclensionEdit

Inflection (plural in -ek, front unrounded harmony)
singular plural
nominative meglepetés meglepetések
accusative meglepetést meglepetéseket
dative meglepetésnek meglepetéseknek
instrumental meglepetéssel meglepetésekkel
causal-final meglepetésért meglepetésekért
translative meglepetéssé meglepetésekké
terminative meglepetésig meglepetésekig
essive-formal meglepetésként meglepetésekként
essive-modal
inessive meglepetésben meglepetésekben
superessive meglepetésen meglepetéseken
adessive meglepetésnél meglepetéseknél
illative meglepetésbe meglepetésekbe
sublative meglepetésre meglepetésekre
allative meglepetéshez meglepetésekhez
elative meglepetésből meglepetésekből
delative meglepetésről meglepetésekről
ablative meglepetéstől meglepetésektől
Possessive forms of meglepetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. meglepetésem meglepetéseim
2nd person sing. meglepetésed meglepetéseid
3rd person sing. meglepetése meglepetései
1st person plural meglepetésünk meglepetéseink
2nd person plural meglepetésetek meglepetéseitek
3rd person plural meglepetésük meglepetéseik

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry Vilma, Értelmező szótár+. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2007, ISBN 978 963 7094 71 2
Read in another language