Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

Of unknown origin.[1]

PronunciationEdit

NounEdit

nyáj (plural nyájak)

  1. flock, herd, drove
    • 1844, Sándor Petőfi, János vitéz,[1] chapter 1, stanza 2:
      Szerelem tüze ég fiatal szivében, / Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. / Faluvégen nyája mig szerte legelész, / Ő addig subáján a fűben heverész.
  2. (religion) congregation, flock, fold

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyáj nyájak
accusative nyájat nyájakat
dative nyájnak nyájaknak
instrumental nyájjal nyájakkal
causal-final nyájért nyájakért
translative nyájjá nyájakká
terminative nyájig nyájakig
essive-formal nyájként nyájakként
essive-modal
inessive nyájban nyájakban
superessive nyájon nyájakon
adessive nyájnál nyájaknál
illative nyájba nyájakba
sublative nyájra nyájakra
allative nyájhoz nyájakhoz
elative nyájból nyájakból
delative nyájról nyájakról
ablative nyájtól nyájaktól
Possessive forms of nyáj
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. nyájam nyájaim
2nd person sing. nyájad nyájaid
3rd person sing. nyája nyájai
1st person plural nyájunk nyájaink
2nd person plural nyájatok nyájaitok
3rd person plural nyájuk nyájaik

Coordinate termsEdit

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN