nyugodt

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the same, now archaic Hungarian verb nyug (to keep quiet), the same word from which nyugszik and nyugat derive from. This in turn derives from Proto-Finno-Ugric *ńuŋV (to rest).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈɲuɡotː]
  • (file)
  • Hyphenation: nyu‧godt
  • Rhymes: -otː

AdjectiveEdit

nyugodt (comparative nyugodtabb, superlative legnyugodtabb)

  1. calm, peaceful, tranquil
    Synonyms: higgadt, békés
    Antonyms: nyugtalan, ideges, zaklatott, aggódó

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative nyugodt nyugodtak
accusative nyugodtat nyugodtakat
dative nyugodtnak nyugodtaknak
instrumental nyugodttal nyugodtakkal
causal-final nyugodtért nyugodtakért
translative nyugodttá nyugodtakká
terminative nyugodtig nyugodtakig
essive-formal nyugodtként nyugodtakként
essive-modal
inessive nyugodtban nyugodtakban
superessive nyugodton nyugodtakon
adessive nyugodtnál nyugodtaknál
illative nyugodtba nyugodtakba
sublative nyugodtra nyugodtakra
allative nyugodthoz nyugodtakhoz
elative nyugodtból nyugodtakból
delative nyugodtról nyugodtakról
ablative nyugodttól nyugodtaktól
non-attributive
possessive - singular
nyugodté nyugodtaké
non-attributive
possessive - plural
nyugodtéi nyugodtakéi

Derived termsEdit

Related termsEdit

ReferencesEdit

Further readingEdit