See also: orso and or so

Hungarian

edit
 
orsó
 
orsó
 
orsó

Etymology

edit

Borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries). Compare Bashkir орсоҡ (orsoq, spindle), Uzbek urchuq (spindle).[1]

Pronunciation

edit

Noun

edit

orsó (plural orsók)

  1. (spinning) spindle
  2. spool, reel
  3. (fishing) spinning reel
  4. (architecture) newel
  5. (aviation) roll

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative orsó orsók
accusative orsót orsókat
dative orsónak orsóknak
instrumental orsóval orsókkal
causal-final orsóért orsókért
translative orsóvá orsókká
terminative orsóig orsókig
essive-formal orsóként orsókként
essive-modal
inessive orsóban orsókban
superessive orsón orsókon
adessive orsónál orsóknál
illative orsóba orsókba
sublative orsóra orsókra
allative orsóhoz orsókhoz
elative orsóból orsókból
delative orsóról orsókról
ablative orsótól orsóktól
non-attributive
possessive - singular
orsóé orsóké
non-attributive
possessive - plural
orsóéi orsókéi
Possessive forms of orsó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. orsóm orsóim
2nd person sing. orsód orsóid
3rd person sing. orsója orsói
1st person plural orsónk orsóink
2nd person plural orsótok orsóitok
3rd person plural orsójuk orsóik

Derived terms

edit
Compound words

References

edit
  1. ^ orsó in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • orsó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN