Hungarian

edit

Etymology

edit

First attested in 1416. From Latin hostia (victim, sacrifice).[1][2]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈoʃcɒ]
  • Hyphenation: os‧tya
  • Rhymes: -cɒ

Noun

edit

ostya (plural ostyák)

  1. wafer, waffle (biscuit)
  2. (Christianity) host (Communion wafer)

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative ostya ostyák
accusative ostyát ostyákat
dative ostyának ostyáknak
instrumental ostyával ostyákkal
causal-final ostyáért ostyákért
translative ostyává ostyákká
terminative ostyáig ostyákig
essive-formal ostyaként ostyákként
essive-modal
inessive ostyában ostyákban
superessive ostyán ostyákon
adessive ostyánál ostyáknál
illative ostyába ostyákba
sublative ostyára ostyákra
allative ostyához ostyákhoz
elative ostyából ostyákból
delative ostyáról ostyákról
ablative ostyától ostyáktól
non-attributive
possessive - singular
ostyáé ostyáké
non-attributive
possessive - plural
ostyáéi ostyákéi
Possessive forms of ostya
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ostyám ostyáim
2nd person sing. ostyád ostyáid
3rd person sing. ostyája ostyái
1st person plural ostyánk ostyáink
2nd person plural ostyátok ostyáitok
3rd person plural ostyájuk ostyáik

Derived terms

edit
Compound words
Expressions

References

edit
  1. ^ ostya in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. ^ ostya in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

edit
  • ostya in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN