rendőr

HungarianEdit

EtymologyEdit

From rend (order) +‎ őr (guard, watcher, keeper), created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈrɛndøːr]
  • Hyphenation: rend‧őr
  • Rhymes: -øːr

NounEdit

rendőr (plural rendőrök)

  1. police officer, policeman (a member of the police)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative rendőr rendőrök
accusative rendőrt rendőröket
dative rendőrnek rendőröknek
instrumental rendőrrel rendőrökkel
causal-final rendőrért rendőrökért
translative rendőrré rendőrökké
terminative rendőrig rendőrökig
essive-formal rendőrként rendőrökként
essive-modal
inessive rendőrben rendőrökben
superessive rendőrön rendőrökön
adessive rendőrnél rendőröknél
illative rendőrbe rendőrökbe
sublative rendőrre rendőrökre
allative rendőrhöz rendőrökhöz
elative rendőrből rendőrökből
delative rendőrről rendőrökről
ablative rendőrtől rendőröktől
non-attributive
possessive - singular
rendőré rendőröké
non-attributive
possessive - plural
rendőréi rendőrökéi
Possessive forms of rendőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. rendőröm rendőreim
2nd person sing. rendőröd rendőreid
3rd person sing. rendőre rendőrei
1st person plural rendőrünk rendőreink
2nd person plural rendőrötök rendőreitek
3rd person plural rendőrük rendőreik

SynonymsEdit

Derived termsEdit

Compound words

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • rendőr in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.