rendeltetés

Hungarian

rendel (“to destine, intend, order, assign”) +‎ -tet(ik) (passive-forming suffix) + -és (noun-forming suffix)

rendeltetés (usually uncountable, plural rendeltetések)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	rendeltetés	rendeltetések
accusative	rendeltetést	rendeltetéseket
dative	rendeltetésnek	rendeltetéseknek
instrumental	rendeltetéssel	rendeltetésekkel
causal-final	rendeltetésért	rendeltetésekért
translative	rendeltetéssé	rendeltetésekké
terminative	rendeltetésig	rendeltetésekig
essive-formal	rendeltetésként	rendeltetésekként
essive-modal	rendeltetésül	—
inessive	rendeltetésben	rendeltetésekben
superessive	rendeltetésen	rendeltetéseken
adessive	rendeltetésnél	rendeltetéseknél
illative	rendeltetésbe	rendeltetésekbe
sublative	rendeltetésre	rendeltetésekre
allative	rendeltetéshez	rendeltetésekhez
elative	rendeltetésből	rendeltetésekből
delative	rendeltetésről	rendeltetésekről
ablative	rendeltetéstől	rendeltetésektől
non-attributive possessive - singular	rendeltetésé	rendeltetéseké
non-attributive possessive - plural	rendeltetéséi	rendeltetésekéi

Possessive forms of rendeltetés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	rendeltetésem	rendeltetéseim
2nd person sing.	rendeltetésed	rendeltetéseid
3rd person sing.	rendeltetése	rendeltetései
1st person plural	rendeltetésünk	rendeltetéseink
2nd person plural	rendeltetésetek	rendeltetéseitek
3rd person plural	rendeltetésük	rendeltetéseik