Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

Back-formation from sarjú.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈʃɒrʝ]
  • Hyphenation: sarj

NounEdit

sarj (plural sarjak)

  1. (literary) shoot, sprout
    Synonyms: hajtás, sarjadék
  2. (literary) offspring, descendant
    Synonyms: utód, leszármazott, ivadék, sarjadék

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative sarj sarjak
accusative sarjat sarjakat
dative sarjnak sarjaknak
instrumental sarjjal sarjakkal
causal-final sarjért sarjakért
translative sarjjá sarjakká
terminative sarjig sarjakig
essive-formal sarjként sarjakként
essive-modal
inessive sarjban sarjakban
superessive sarjon sarjakon
adessive sarjnál sarjaknál
illative sarjba sarjakba
sublative sarjra sarjakra
allative sarjhoz sarjakhoz
elative sarjból sarjakból
delative sarjról sarjakról
ablative sarjtól sarjaktól
Possessive forms of sarj
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. sarjam sarjaim
2nd person sing. sarjad sarjaid
3rd person sing. sarja sarjai
1st person plural sarjunk sarjaink
2nd person plural sarjatok sarjaitok
3rd person plural sarjuk sarjaik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • sarj in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.