származék

Hungarian

származik (“to derive, originate”) +‎ -ék (resultative noun-forming suffix). First attested in 1793.^[1]

származék (plural származékok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	származék	származékok
accusative	származékot	származékokat
dative	származéknak	származékoknak
instrumental	származékkal	származékokkal
causal-final	származékért	származékokért
translative	származékká	származékokká
terminative	származékig	származékokig
essive-formal	származékként	származékokként
essive-modal	—	—
inessive	származékban	származékokban
superessive	származékon	származékokon
adessive	származéknál	származékoknál
illative	származékba	származékokba
sublative	származékra	származékokra
allative	származékhoz	származékokhoz
elative	származékból	származékokból
delative	származékról	származékokról
ablative	származéktól	származékoktól
non-attributive possessive - singular	származéké	származékoké
non-attributive possessive - plural	származékéi	származékokéi

Possessive forms of származék
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	származékom	származékaim
2nd person sing.	származékod	származékaid
3rd person sing.	származéka	származékai
1st person plural	származékunk	származékaink
2nd person plural	származékotok	származékaitok
3rd person plural	származékuk	származékaik

Compound words

^ származék in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)