székhely

Hungarian

szék (“seat”) +‎ hely (“place”)

székhely (plural székhelyek)

seat (location of a governing body)
headquarters (center of an organization's operations or administration)
Synonym: központ

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	székhely	székhelyek
accusative	székhelyet	székhelyeket
dative	székhelynek	székhelyeknek
instrumental	székhellyel	székhelyekkel
causal-final	székhelyért	székhelyekért
translative	székhellyé	székhelyekké
terminative	székhelyig	székhelyekig
essive-formal	székhelyként	székhelyekként
essive-modal	székhelyül	—
inessive	székhelyben	székhelyekben
superessive	székhelyen	székhelyeken
adessive	székhelynél	székhelyeknél
illative	székhelybe	székhelyekbe
sublative	székhelyre	székhelyekre
allative	székhelyhez	székhelyekhez
elative	székhelyből	székhelyekből
delative	székhelyről	székhelyekről
ablative	székhelytől	székhelyektől
non-attributive possessive - singular	székhelyé	székhelyeké
non-attributive possessive - plural	székhelyéi	székhelyekéi

Possessive forms of székhely
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	székhelyem	székhelyeim
2nd person sing.	székhelyed	székhelyeid
3rd person sing.	székhelye	székhelyei
1st person plural	székhelyünk	székhelyeink
2nd person plural	székhelyetek	székhelyeitek
3rd person plural	székhelyük	székhelyeik

Compound words