szelíd
Hungarian edit
Etymology edit
Of unknown origin.[1]
Pronunciation edit
Adjective edit
szelíd (comparative szelídebb, superlative legszelídebb)
- (of a person or gesture) gentle, meek, empathic, soft (expressing gentleness or tenderness; mild, conciliatory, courteous, kind)
- (of an animal) tame
- Antonym: vad
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | szelíd | szelídek |
| accusative | szelídet | szelídeket |
| dative | szelídnek | szelídeknek |
| instrumental | szelíddel | szelídekkel |
| causal-final | szelídért | szelídekért |
| translative | szelíddé | szelídekké |
| terminative | szelídig | szelídekig |
| essive-formal | szelídként | szelídekként |
| essive-modal | szelídül | — |
| inessive | szelídben | szelídekben |
| superessive | szelíden | szelídeken |
| adessive | szelídnél | szelídeknél |
| illative | szelídbe | szelídekbe |
| sublative | szelídre | szelídekre |
| allative | szelídhez | szelídekhez |
| elative | szelídből | szelídekből |
| delative | szelídről | szelídekről |
| ablative | szelídtől | szelídektől |
| non-attributive possessive - singular |
szelídé | szelídeké |
| non-attributive possessive - plural |
szelídéi | szelídekéi |
Derived terms edit
Compound words
References edit
- ^ szelíd in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading edit
- szelíd in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN