Hungarian

edit

Etymology

edit

Uncertain. Perhaps from a Turkic language. Compare Turkish sis.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈsɛs]
  • Hyphenation: szesz
  • Rhymes: -ɛs

Noun

edit

szesz (plural szeszek)

  1. spirit
  2. alcohol

Declension

edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szesz szeszek
accusative szeszt szeszeket
dative szesznek szeszeknek
instrumental szesszel szeszekkel
causal-final szeszért szeszekért
translative szesszé szeszekké
terminative szeszig szeszekig
essive-formal szeszként szeszekként
essive-modal
inessive szeszben szeszekben
superessive szeszen szeszeken
adessive szesznél szeszeknél
illative szeszbe szeszekbe
sublative szeszre szeszekre
allative szeszhez szeszekhez
elative szeszből szeszekből
delative szeszről szeszekről
ablative szesztől szeszektől
non-attributive
possessive - singular
szeszé szeszeké
non-attributive
possessive - plural
szeszéi szeszekéi
Possessive forms of szesz
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szeszem szeszeim
2nd person sing. szeszed szeszeid
3rd person sing. szesze szeszei
1st person plural szeszünk szeszeink
2nd person plural szeszetek szeszeitek
3rd person plural szeszük szeszeik

Derived terms

edit
Compound words

References

edit
  1. ^ szesz in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit
  • szesz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Sumerian

edit

Romanization

edit

szesz

  1. Romanization of 𒋀 (šeš)