szintézis

Hungarian

Etymology

From Latin synthesis, from Ancient Greek σύνθεσις (súnthesis, “a putting together; composition”), from συντίθημι (suntíthēmi, “put together, combine”), from σύν (sún, “together”) + τίθημι (títhēmi, “set, place”). With -zis ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsinteːziʃ]
• Hyphenation: szin‧té‧zis
• Rhymes: -iʃ

Noun

szintézis (plural szintézisek)

1. synthesis

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	szintézis	szintézisek
accusative	szintézist	szintéziseket
dative	szintézisnek	szintéziseknek
instrumental	szintézissel	szintézisekkel
causal-final	szintézisért	szintézisekért
translative	szintézissé	szintézisekké
terminative	szintézisig	szintézisekig
essive-formal	szintézisként	szintézisekként
essive-modal	—	—
inessive	szintézisben	szintézisekben
superessive	szintézisen	szintéziseken
adessive	szintézisnél	szintéziseknél
illative	szintézisbe	szintézisekbe
sublative	szintézisre	szintézisekre
allative	szintézishez	szintézisekhez
elative	szintézisből	szintézisekből
delative	szintézisről	szintézisekről
ablative	szintézistől	szintézisektől
non-attributive possessive - singular	szintézisé	szintéziseké
non-attributive possessive - plural	szintéziséi	szintézisekéi

Possessive forms of szintézis
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	szintézisem	szintéziseim
2nd person sing.	szintézised	szintéziseid
3rd person sing.	szintézise	szintézisei
1st person plural	szintézisünk	szintéziseink
2nd person plural	szintézisetek	szintéziseitek
3rd person plural	szintézisük	szintéziseik

Derived terms

• fotoszintézis

Further reading

• szintézis in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN