telefonbeszélgetés

HungarianEdit

EtymologyEdit

telefon (telephone) +‎ beszélgetés (conversation)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈtɛlɛfombɛseːlɡɛteːʃ]
  • Hyphenation: te‧le‧fon‧be‧szél‧ge‧tés

NounEdit

telefonbeszélgetés (plural telefonbeszélgetések)

  1. telephone conversation

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative telefonbeszélgetés telefonbeszélgetések
accusative telefonbeszélgetést telefonbeszélgetéseket
dative telefonbeszélgetésnek telefonbeszélgetéseknek
instrumental telefonbeszélgetéssel telefonbeszélgetésekkel
causal-final telefonbeszélgetésért telefonbeszélgetésekért
translative telefonbeszélgetéssé telefonbeszélgetésekké
terminative telefonbeszélgetésig telefonbeszélgetésekig
essive-formal telefonbeszélgetésként telefonbeszélgetésekként
essive-modal
inessive telefonbeszélgetésben telefonbeszélgetésekben
superessive telefonbeszélgetésen telefonbeszélgetéseken
adessive telefonbeszélgetésnél telefonbeszélgetéseknél
illative telefonbeszélgetésbe telefonbeszélgetésekbe
sublative telefonbeszélgetésre telefonbeszélgetésekre
allative telefonbeszélgetéshez telefonbeszélgetésekhez
elative telefonbeszélgetésből telefonbeszélgetésekből
delative telefonbeszélgetésről telefonbeszélgetésekről
ablative telefonbeszélgetéstől telefonbeszélgetésektől
non-attributive
possessive - singular
telefonbeszélgetésé telefonbeszélgetéseké
non-attributive
possessive - plural
telefonbeszélgetéséi telefonbeszélgetésekéi
Possessive forms of telefonbeszélgetés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. telefonbeszélgetésem telefonbeszélgetéseim
2nd person sing. telefonbeszélgetésed telefonbeszélgetéseid
3rd person sing. telefonbeszélgetése telefonbeszélgetései
1st person plural telefonbeszélgetésünk telefonbeszélgetéseink
2nd person plural telefonbeszélgetésetek telefonbeszélgetéseitek
3rd person plural telefonbeszélgetésük telefonbeszélgetéseik

Further readingEdit

  • telefonbeszélgetés in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.