terel

Hungarian

Etymology

tér (“to turn, to go in a different direction”) +‎ -el (causative suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtɛrɛl]
• Hyphenation: te‧rel
• Rhymes: -ɛl

Verb

terel

1. (transitive) to direct somewhere
2. (transitive) to herd, to drive (animals)

Conjugation

conjugation of terel

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	terelek	terelsz	terel	terelünk	tereltek	terelnek
		Def.	terelem	tereled	tereli	tereljük	terelitek	terelik
		2nd-p. o.	terellek	―
	Past	Indef.	tereltem	tereltél	terelt	tereltünk	tereltetek	tereltek
		Def.	tereltem	terelted	terelte	tereltük	tereltétek	terelték
		2nd-p. o.	tereltelek	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	terelnék	terelnél	terelne	terelnénk	terelnétek	terelnének
		Def.	terelném	terelnéd	terelné	terelnénk	terelnétek	terelnék
		2nd-p. o.	terelnélek	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	tereljek	terelj or tereljél	tereljen	tereljünk	tereljetek	tereljenek
		Def.	tereljem	tereld or tereljed	terelje	tereljük	tereljétek	tereljék
		2nd-p. o.	tereljelek	―
Infinitive	terelni		terelnem	terelned	terelnie	terelnünk	terelnetek	terelniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			terelés	terelő	terelt	terelendő	terelve	terelhet

Derived terms

• terelés
• terelget
• terelődik

(With verbal prefixes):

• átterel
• beterel
• beleterel
• elterel
• felterel
• ideterel
• kiterel
• leterel
• odaterel
• összeterel
• ráterel
• visszaterel

Further reading

• terel in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.