See also: teto

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the obsolete verb tetik (to seem, to appear) +‎ (present participle suffix), later changing into a noun. Originally, it meant mountaintop.[1]

PronunciationEdit

NounEdit

tető (plural tetők)

  1. top, roof

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative tető tetők
accusative tetőt tetőket
dative tetőnek tetőknek
instrumental tetővel tetőkkel
causal-final tetőért tetőkért
translative tetővé tetőkké
terminative tetőig tetőkig
essive-formal tetőként tetőkként
essive-modal
inessive tetőben tetőkben
superessive tetőn tetőkön
adessive tetőnél tetőknél
illative tetőbe tetőkbe
sublative tetőre tetőkre
allative tetőhöz tetőkhöz
elative tetőből tetőkből
delative tetőről tetőkről
ablative tetőtől tetőktől
non-attributive
possessive - singular
tetőé tetőké
non-attributive
possessive - plural
tetőéi tetőkéi
Possessive forms of tető
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tetőm tetőim
2nd person sing. tetőd tetőid
3rd person sing. tetője
teteje
tetői
1st person plural tetőnk tetőink
2nd person plural tetőtök tetőitek
3rd person plural tetőjük
tetejük
tetőik

Derived termsEdit

Compound words
Expressions

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • tető in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.