tilinkó

Hungarian

Etymology

From Romanian tilincă, titilincă (“flute”), of onomatopoeic origin. Compare Spanish tilín (“ting-a-ling, tinkle”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtiliŋkoː]
• Hyphenation: ti‧lin‧kó
• Rhymes: -koː

Noun

tilinkó (plural tilinkók)

1. (music) flute, shepherd's pipe, reed

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	tilinkó	tilinkók
accusative	tilinkót	tilinkókat
dative	tilinkónak	tilinkóknak
instrumental	tilinkóval	tilinkókkal
causal-final	tilinkóért	tilinkókért
translative	tilinkóvá	tilinkókká
terminative	tilinkóig	tilinkókig
essive-formal	tilinkóként	tilinkókként
essive-modal	—	—
inessive	tilinkóban	tilinkókban
superessive	tilinkón	tilinkókon
adessive	tilinkónál	tilinkóknál
illative	tilinkóba	tilinkókba
sublative	tilinkóra	tilinkókra
allative	tilinkóhoz	tilinkókhoz
elative	tilinkóból	tilinkókból
delative	tilinkóról	tilinkókról
ablative	tilinkótól	tilinkóktól
non-attributive possessive - singular	tilinkóé	tilinkóké
non-attributive possessive - plural	tilinkóéi	tilinkókéi

Possessive forms of tilinkó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	tilinkóm	tilinkóim
2nd person sing.	tilinkód	tilinkóid
3rd person sing.	tilinkója	tilinkói
1st person plural	tilinkónk	tilinkóink
2nd person plural	tilinkótok	tilinkóitok
3rd person plural	tilinkójuk	tilinkóik

Derived terms

• tilinkózik

Further reading

• tilinkó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN