végbél

Hungarian

Etymology

vég (“end; terminal”) +‎ bél (“intestine”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈveːɡbeːl]
• Hyphenation: vég‧bél
• Rhymes: -eːl

Noun

végbél (plural végbelek)

1. (anatomy) rectum (the terminal part of the large intestine through which feces pass)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	végbél	végbelek
accusative	végbelet	végbeleket
dative	végbélnek	végbeleknek
instrumental	végbéllel	végbelekkel
causal-final	végbélért	végbelekért
translative	végbéllé	végbelekké
terminative	végbélig	végbelekig
essive-formal	végbélként	végbelekként
essive-modal	—	—
inessive	végbélben	végbelekben
superessive	végbelen	végbeleken
adessive	végbélnél	végbeleknél
illative	végbélbe	végbelekbe
sublative	végbélre	végbelekre
allative	végbélhez	végbelekhez
elative	végbélből	végbelekből
delative	végbélről	végbelekről
ablative	végbéltől	végbelektől
non-attributive possessive - singular	végbélé	végbeleké
non-attributive possessive - plural	végbéléi	végbelekéi

Possessive forms of végbél
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	végbelem	végbeleim
2nd person sing.	végbeled	végbeleid
3rd person sing.	végbele	végbelei
1st person plural	végbelünk	végbeleink
2nd person plural	végbeletek	végbeleitek
3rd person plural	végbelük	végbeleik

Derived terms

• végbélgyulladás
• végbélnyílás

Further reading

• végbél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN