veszedelem

Hungarian

Etymology

vész (“to perish”) +‎ -edelem

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɛsɛdɛlɛm]
• Hyphenation: ve‧sze‧de‧lem

Noun

veszedelem (plural veszedelmek)

1. (literary) danger, peril

   Synonym: veszély

2. (archaic) calamity, disaster, blow, catastrophy upon the entire nation
3. (rare, poetic) Synonym of halál (“death”)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	veszedelem	veszedelmek
accusative	veszedelmet	veszedelmeket
dative	veszedelemnek	veszedelmeknek
instrumental	veszedelemmel	veszedelmekkel
causal-final	veszedelemért	veszedelmekért
translative	veszedelemmé	veszedelmekké
terminative	veszedelemig	veszedelmekig
essive-formal	veszedelemként	veszedelmekként
essive-modal	—	—
inessive	veszedelemben	veszedelmekben
superessive	veszedelmen	veszedelmeken
adessive	veszedelemnél	veszedelmeknél
illative	veszedelembe	veszedelmekbe
sublative	veszedelemre	veszedelmekre
allative	veszedelemhez	veszedelmekhez
elative	veszedelemből	veszedelmekből
delative	veszedelemről	veszedelmekről
ablative	veszedelemtől	veszedelmektől
non-attributive possessive - singular	veszedelemé	veszedelmeké
non-attributive possessive - plural	veszedeleméi	veszedelmekéi

Possessive forms of veszedelem
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	veszedelmem	veszedelmeim
2nd person sing.	veszedelmed	veszedelmeid
3rd person sing.	veszedelme	veszedelmei
1st person plural	veszedelmünk	veszedelmeink
2nd person plural	veszedelmetek	veszedelmeitek
3rd person plural	veszedelmük	veszedelmeik

Derived terms

• veszedelmes

Further reading

• veszedelem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN