ékezet

HungarianEdit

EtymologyEdit

ék (wedge) +‎ -e- + -zet (noun-forming suffix)[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈeːkɛzɛt]
  • Hyphenation: éke‧zet
  • Rhymes: -ɛt

NounEdit

ékezet (plural ékezetek)

  1. (orthography) accent (mark written above a vowel to indicate its nature or quality)
  2. (typography) any diacritical mark (symbol used with a letter to indicate a different pronunciation, stress, tone, or meaning)
    Synonyms: mellékjel, diakritikus jel

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ékezet ékezetek
accusative ékezetet ékezeteket
dative ékezetnek ékezeteknek
instrumental ékezettel ékezetekkel
causal-final ékezetért ékezetekért
translative ékezetté ékezetekké
terminative ékezetig ékezetekig
essive-formal ékezetként ékezetekként
essive-modal
inessive ékezetben ékezetekben
superessive ékezeten ékezeteken
adessive ékezetnél ékezeteknél
illative ékezetbe ékezetekbe
sublative ékezetre ékezetekre
allative ékezethez ékezetekhez
elative ékezetből ékezetekből
delative ékezetről ékezetekről
ablative ékezettől ékezetektől
non-attributive
possessive - singular
ékezeté ékezeteké
non-attributive
possessive - plural
ékezetéi ékezetekéi
Possessive forms of ékezet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. ékezetem ékezeteim
2nd person sing. ékezeted ékezeteid
3rd person sing. ékezete ékezetei
1st person plural ékezetünk ékezeteink
2nd person plural ékezetetek ékezeteitek
3rd person plural ékezetük ékezeteik

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN