öntelt

Hungarian

Etymology

From ön- (“self”) +‎ telt (“filled”), from telik (“to fill up”) +‎ -t (past-participle suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøntɛlt]
• Hyphenation: ön‧telt
• Rhymes: -ɛlt

Adjective

öntelt (comparative önteltebb, superlative legönteltebb)

1. smug, self-important, full of oneself

   Synonyms: önhitt, elbizakodott, nagyképű, kevély, beképzelt

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	öntelt	önteltek
accusative	önteltet	öntelteket
dative	önteltnek	öntelteknek
instrumental	öntelttel	önteltekkel
causal-final	önteltért	önteltekért
translative	önteltté	önteltekké
terminative	önteltig	önteltekig
essive-formal	önteltként	önteltekként
essive-modal	—	—
inessive	önteltben	önteltekben
superessive	öntelten	öntelteken
adessive	önteltnél	öntelteknél
illative	önteltbe	önteltekbe
sublative	önteltre	önteltekre
allative	öntelthez	önteltekhez
elative	önteltből	önteltekből
delative	önteltről	önteltekről
ablative	öntelttől	önteltektől
non-attributive possessive - singular	öntelté	öntelteké
non-attributive possessive - plural	önteltéi	önteltekéi

Further reading

• öntelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN