HungarianEdit

EtymologyEdit

From Old Italian China, from Portuguese China(China), probably ultimately Sanskrit चीन(cīna, the Chinese).

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkiːnɒ]
  • (file)
  • Hyphenation: Kí‧na

Proper nounEdit

Kína

  1. China

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative Kína Kínák
accusative Kínát Kínákat
dative Kínának Kínáknak
instrumental Kínával Kínákkal
causal-final Kínáért Kínákért
translative Kínává Kínákká
terminative Kínáig Kínákig
essive-formal Kínaként Kínákként
essive-modal
inessive Kínában Kínákban
superessive Kínán Kínákon
adessive Kínánál Kínáknál
illative Kínába Kínákba
sublative Kínára Kínákra
allative Kínához Kínákhoz
elative Kínából Kínákból
delative Kínáról Kínákról
ablative Kínától Kínáktól
Possessive forms of Kína
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. Kínám Kínáim
2nd person sing. Kínád Kínáid
3rd person sing. Kínája Kínái
1st person plural Kínánk Kínáink
2nd person plural Kínátok Kínáitok
3rd person plural Kínájuk Kínáik

Related termsEdit


IcelandicEdit

PronunciationEdit

Proper nounEdit

Kína n

  1. China

DeclensionEdit