fogzománc

Hungarian

Etymology

fog (“tooth”) +‎ zománc (“enamel”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfoɡzomaːnt͡s]
• Hyphenation: fog‧zo‧mánc
• Rhymes: -aːnt͡s

Noun

fogzománc (usually uncountable, plural fogzománcok)

1. (anatomy) tooth enamel, enamel (the hard covering on the exposed part of a tooth)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	fogzománc	fogzománcok
accusative	fogzománcot	fogzománcokat
dative	fogzománcnak	fogzománcoknak
instrumental	fogzománccal	fogzománcokkal
causal-final	fogzománcért	fogzománcokért
translative	fogzománccá	fogzománcokká
terminative	fogzománcig	fogzománcokig
essive-formal	fogzománcként	fogzománcokként
essive-modal	—	—
inessive	fogzománcban	fogzománcokban
superessive	fogzománcon	fogzománcokon
adessive	fogzománcnál	fogzománcoknál
illative	fogzománcba	fogzománcokba
sublative	fogzománcra	fogzománcokra
allative	fogzománchoz	fogzománcokhoz
elative	fogzománcból	fogzománcokból
delative	fogzománcról	fogzománcokról
ablative	fogzománctól	fogzománcoktól
non-attributive possessive - singular	fogzománcé	fogzománcoké
non-attributive possessive - plural	fogzománcéi	fogzománcokéi

Possessive forms of fogzománc
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fogzománcom	fogzománcaim
2nd person sing.	fogzománcod	fogzománcaid
3rd person sing.	fogzománca	fogzománcai
1st person plural	fogzománcunk	fogzománcaink
2nd person plural	fogzománcotok	fogzománcaitok
3rd person plural	fogzománcuk	fogzománcaik

Further reading

• fogzománc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN