harács

See also: harac, haraç, and harač

Hungarian

Alternative forms

• harádzs

Etymology

Borrowing from Ottoman Turkish خراج (haraç), from Arabic خَرَاج (ḵarāj).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhɒraːt͡ʃ]
• Hyphenation: ha‧rács
• Rhymes: -aːt͡ʃ

Noun

harács (plural harácsok)

1. (historical, Islam, taxation) kharaj
2. (archaic) loot, plunder

   Synonym: zsákmány

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	harács	harácsok
accusative	harácsot	harácsokat
dative	harácsnak	harácsoknak
instrumental	haráccsal	harácsokkal
causal-final	harácsért	harácsokért
translative	haráccsá	harácsokká
terminative	harácsig	harácsokig
essive-formal	harácsként	harácsokként
essive-modal	—	—
inessive	harácsban	harácsokban
superessive	harácson	harácsokon
adessive	harácsnál	harácsoknál
illative	harácsba	harácsokba
sublative	harácsra	harácsokra
allative	harácshoz	harácsokhoz
elative	harácsból	harácsokból
delative	harácsról	harácsokról
ablative	harácstól	harácsoktól
non-attributive possessive - singular	harácsé	harácsoké
non-attributive possessive - plural	harácséi	harácsokéi

Possessive forms of harács
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	harácsom	harácsaim
2nd person sing.	harácsod	harácsaid
3rd person sing.	harácsa	harácsai
1st person plural	harácsunk	harácsaink
2nd person plural	harácsotok	harácsaitok
3rd person plural	harácsuk	harácsaik

Derived terms

• harácsol

Further reading

• harács in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN