helytelen

Hungarian

From helyes +‎ -telen, modelled after the word pairs képes - képtelen, okos - oktalan.^[1]

helytelen (comparative helytelenebb, superlative leghelytelenebb)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	helytelen	helytelenek
accusative	helytelent	helyteleneket
dative	helytelennek	helyteleneknek
instrumental	helytelennel	helytelenekkel
causal-final	helytelenért	helytelenekért
translative	helytelenné	helytelenekké
terminative	helytelenig	helytelenekig
essive-formal	helytelenként	helytelenekként
essive-modal	helytelenül	—
inessive	helytelenben	helytelenekben
superessive	helytelenen	helyteleneken
adessive	helytelennél	helyteleneknél
illative	helytelenbe	helytelenekbe
sublative	helytelenre	helytelenekre
allative	helytelenhez	helytelenekhez
elative	helytelenből	helytelenekből
delative	helytelenről	helytelenekről
ablative	helytelentől	helytelenektől
non-attributive possessive - singular	helytelené	helyteleneké
non-attributive possessive - plural	helytelenéi	helytelenekéi

^ helytelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)