Hungarian edit

Etymology edit

From helyes +‎ -telen, modelled after the word pairs képes - képtelen, okos - oktalan.[1]

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈhɛjtɛlɛn]
  • Hyphenation: hely‧te‧len
  • Rhymes: -ɛn

Adjective edit

helytelen (comparative helytelenebb, superlative leghelytelenebb)

  1. incorrect
    Antonym: helyes

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative helytelen helytelenek
accusative helytelent helyteleneket
dative helytelennek helyteleneknek
instrumental helytelennel helytelenekkel
causal-final helytelenért helytelenekért
translative helytelenné helytelenekké
terminative helytelenig helytelenekig
essive-formal helytelenként helytelenekként
essive-modal helytelenül
inessive helytelenben helytelenekben
superessive helytelenen helyteleneken
adessive helytelennél helyteleneknél
illative helytelenbe helytelenekbe
sublative helytelenre helytelenekre
allative helytelenhez helytelenekhez
elative helytelenből helytelenekből
delative helytelenről helytelenekről
ablative helytelentől helytelenektől
non-attributive
possessive - singular
helytelené helyteleneké
non-attributive
possessive - plural
helytelenéi helytelenekéi

Derived terms edit

See also edit

References edit

  1. ^ helytelen in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading edit