okos
See also: Okos
HungarianEdit
EtymologyEdit
PronunciationEdit
AdjectiveEdit
okos (comparative okosabb, superlative legokosabb)
DeclensionEdit
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | okos | okosak |
| accusative | okosat | okosakat |
| dative | okosnak | okosaknak |
| instrumental | okossal | okosakkal |
| causal-final | okosért | okosakért |
| translative | okossá | okosakká |
| terminative | okosig | okosakig |
| essive-formal | okosként | okosakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | okosban | okosakban |
| superessive | okoson | okosakon |
| adessive | okosnál | okosaknál |
| illative | okosba | okosakba |
| sublative | okosra | okosakra |
| allative | okoshoz | okosakhoz |
| elative | okosból | okosakból |
| delative | okosról | okosakról |
| ablative | okostól | okosaktól |
| non-attributive possessive - singular |
okosé | okosaké |
| non-attributive possessive - plural |
okoséi | okosakéi |
Derived termsEdit
Compound words
ReferencesEdit
- ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
Further readingEdit
- okos in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.