jegyes

Hungarian

Etymology

jegy (“ticket; [archaic] engagement”) +‎ -es (adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈjɛɟɛʃ]

• Audio

  (file)

• Hyphenation: je‧gyes
• Rhymes: -ɛʃ

Noun

jegyes (plural jegyesek)

1. fiancé, fiancée, intended, betrothed, affianced

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	jegyes	jegyesek
accusative	jegyest	jegyeseket
dative	jegyesnek	jegyeseknek
instrumental	jegyessel	jegyesekkel
causal-final	jegyesért	jegyesekért
translative	jegyessé	jegyesekké
terminative	jegyesig	jegyesekig
essive-formal	jegyesként	jegyesekként
essive-modal	jegyesül	—
inessive	jegyesben	jegyesekben
superessive	jegyesen	jegyeseken
adessive	jegyesnél	jegyeseknél
illative	jegyesbe	jegyesekbe
sublative	jegyesre	jegyesekre
allative	jegyeshez	jegyesekhez
elative	jegyesből	jegyesekből
delative	jegyesről	jegyesekről
ablative	jegyestől	jegyesektől
non-attributive possessive - singular	jegyesé	jegyeseké
non-attributive possessive - plural	jegyeséi	jegyesekéi

Possessive forms of jegyes
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	jegyesem	jegyeseim
2nd person sing.	jegyesed	jegyeseid
3rd person sing.	jegyese	jegyesei
1st person plural	jegyesünk	jegyeseink
2nd person plural	jegyesetek	jegyeseitek
3rd person plural	jegyesük	jegyeseik

Adjective

jegyes (not comparable)

1. rationed

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	jegyes	jegyesek
accusative	jegyeset	jegyeseket
dative	jegyesnek	jegyeseknek
instrumental	jegyessel	jegyesekkel
causal-final	jegyesért	jegyesekért
translative	jegyessé	jegyesekké
terminative	jegyesig	jegyesekig
essive-formal	jegyesként	jegyesekként
essive-modal	—	—
inessive	jegyesben	jegyesekben
superessive	jegyesen	jegyeseken
adessive	jegyesnél	jegyeseknél
illative	jegyesbe	jegyesekbe
sublative	jegyesre	jegyesekre
allative	jegyeshez	jegyesekhez
elative	jegyesből	jegyesekből
delative	jegyesről	jegyesekről
ablative	jegyestől	jegyesektől
non-attributive possessive - singular	jegyesé	jegyeseké
non-attributive possessive - plural	jegyeséi	jegyesekéi

Further reading

• (betrothed, fiancé[e], affianced): jegyes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• (rationed; given for ticket): jegyes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN