HungarianEdit

EtymologyEdit

A Wanderwort of unclear origin, likely related to Erzya конёв (konjov, paper) and Proto-Slavic *kъňiga; see there for a discussion of possible ultimate origins. The earlier nominative singular was könyű, könyő. The modern könyv is a back-formation from the -v roots of their declined forms (compare the inflection of odú, tetű).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈkøɲv]
  • (file)
  • Hyphenation: könyv
  • Rhymes: -øɲv

NounEdit

könyv (plural könyvek)

  1. book

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative könyv könyvek
accusative könyvet könyveket
dative könyvnek könyveknek
instrumental könyvvel könyvekkel
causal-final könyvért könyvekért
translative könyvvé könyvekké
terminative könyvig könyvekig
essive-formal könyvként könyvekként
essive-modal
inessive könyvben könyvekben
superessive könyvön könyveken
adessive könyvnél könyveknél
illative könyvbe könyvekbe
sublative könyvre könyvekre
allative könyvhöz könyvekhez
elative könyvből könyvekből
delative könyvről könyvekről
ablative könyvtől könyvektől
non-attributive
possessive - singular
könyvé könyveké
non-attributive
possessive - plural
könyvéi könyvekéi
Possessive forms of könyv
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. könyvem könyveim
2nd person sing. könyved könyveid
3rd person sing. könyve könyvei
1st person plural könyvünk könyveink
2nd person plural könyvetek könyveitek
3rd person plural könyvük könyveik

Derived termsEdit

Compound words
Expressions

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN