kötés

Hungarian

kötés

Etymology

köt +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøteːʃ]
• Hyphenation: kö‧tés
• Rhymes: -eːʃ

kötés

kötés

Noun

kötés (plural kötések)

1. knitting (process of producing knitted material)
2. bandage (medical binding)
3. binding (spine of a book)
4. (chemistry) bond
5. (business) transaction, contract, deal

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kötés	kötések
accusative	kötést	kötéseket
dative	kötésnek	kötéseknek
instrumental	kötéssel	kötésekkel
causal-final	kötésért	kötésekért
translative	kötéssé	kötésekké
terminative	kötésig	kötésekig
essive-formal	kötésként	kötésekként
essive-modal	—	—
inessive	kötésben	kötésekben
superessive	kötésen	kötéseken
adessive	kötésnél	kötéseknél
illative	kötésbe	kötésekbe
sublative	kötésre	kötésekre
allative	kötéshez	kötésekhez
elative	kötésből	kötésekből
delative	kötésről	kötésekről
ablative	kötéstől	kötésektől
non-attributive possessive - singular	kötésé	kötéseké
non-attributive possessive - plural	kötéséi	kötésekéi

Possessive forms of kötés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kötésem	kötéseim
2nd person sing.	kötésed	kötéseid
3rd person sing.	kötése	kötései
1st person plural	kötésünk	kötéseink
2nd person plural	kötésetek	kötéseitek
3rd person plural	kötésük	kötéseik

Derived terms

• kötési
• kötésű

 

Compound words

• békekötés
• bőrkötés
• díszkötés
• gipszkötés
• házasságkötés
• hidrogénkötés
• könyvkötés
• kötésszög
• papírkötés
• szerződéskötés
• vászonkötés

 

Expressions

• kémiai kötés
• kovalens kötés

 

Further reading

• kötés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN