Contents

HungarianEdit

kötés

EtymologyEdit

köt +‎ -és

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkøteːʃ]
  • Hyphenation: kö‧tés
kötés
kötés

NounEdit

kötés ‎(plural kötések)

  1. knitting (process of producing knitted material)
  2. bandage (medical binding)
  3. binding (spine of a book)
  4. (chemistry) bond

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötés kötések
accusative kötést kötéseket
dative kötésnek kötéseknek
instrumental kötéssel kötésekkel
causal-final kötésért kötésekért
translative kötéssé kötésekké
terminative kötésig kötésekig
essive-formal kötésként kötésekként
essive-modal
inessive kötésben kötésekben
superessive kötésen kötéseken
adessive kötésnél kötéseknél
illative kötésbe kötésekbe
sublative kötésre kötésekre
allative kötéshez kötésekhez
elative kötésből kötésekből
delative kötésről kötésekről
ablative kötéstől kötésektől
Possessive forms of kötés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötésem kötéseim
2nd person sing. kötésed kötéseid
3rd person sing. kötése kötései
1st person plural kötésünk kötéseink
2nd person plural kötésetek kötéseitek
3rd person plural kötésük kötéseik

Derived termsEdit

See alsoEdit

Read in another language