Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

[1659] From köt (to knit; bind) +‎ -et (noun-forming suffix). Its original attested meaning was "a quantity of yarn; skein". The modern sense of "volume" was first attested in 1782.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkøtɛt]
  • Hyphenation: kö‧tet

NounEdit

kötet (plural kötetek)

  1. volume, tome (single book of a publication issued in multi-book format, such as an encyclopedia)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kötet kötetek
accusative kötetet köteteket
dative kötetnek köteteknek
instrumental kötettel kötetekkel
causal-final kötetért kötetekért
translative kötetté kötetekké
terminative kötetig kötetekig
essive-formal kötetként kötetekként
essive-modal
inessive kötetben kötetekben
superessive köteten köteteken
adessive kötetnél köteteknél
illative kötetbe kötetekbe
sublative kötetre kötetekre
allative kötethez kötetekhez
elative kötetből kötetekből
delative kötetről kötetekről
ablative kötettől kötetektől
Possessive forms of kötet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kötetem köteteim
2nd person sing. köteted köteteid
3rd person sing. kötete kötetei
1st person plural kötetünk köteteink
2nd person plural kötetetek köteteitek
3rd person plural kötetük köteteik

Derived termsEdit

(Compound words):

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN