kantárszár

Hungarian

Etymology

kantár (“bridle”) +‎ szár (“rein”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkɒntaːrsaːr]
• Hyphenation: kan‧tár‧szár
• Rhymes: -aːr

Noun

kantárszár

1. rein (a strap attached to the bridle or bit, used to control a horse)

   Synonym: gyeplő

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	kantárszár	kantárszárak
accusative	kantárszárat	kantárszárakat
dative	kantárszárnak	kantárszáraknak
instrumental	kantárszárral	kantárszárakkal
causal-final	kantárszárért	kantárszárakért
translative	kantárszárrá	kantárszárakká
terminative	kantárszárig	kantárszárakig
essive-formal	kantárszárként	kantárszárakként
essive-modal	—	—
inessive	kantárszárban	kantárszárakban
superessive	kantárszáron	kantárszárakon
adessive	kantárszárnál	kantárszáraknál
illative	kantárszárba	kantárszárakba
sublative	kantárszárra	kantárszárakra
allative	kantárszárhoz	kantárszárakhoz
elative	kantárszárból	kantárszárakból
delative	kantárszárról	kantárszárakról
ablative	kantárszártól	kantárszáraktól
non-attributive possessive - singular	kantárszáré	kantárszáraké
non-attributive possessive - plural	kantárszáréi	kantárszárakéi

Possessive forms of kantárszár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kantárszáram	kantárszáraim
2nd person sing.	kantárszárad	kantárszáraid
3rd person sing.	kantárszára	kantárszárai
1st person plural	kantárszárunk	kantárszáraink
2nd person plural	kantárszáratok	kantárszáraitok
3rd person plural	kantárszáruk	kantárszáraik

Further reading

• kantárszár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN