kimenet

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the verb kimegy (to go out).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkimɛnɛt]
  • Hyphenation: ki‧me‧net

NounEdit

kimenet (plural kimenetek)

  1. (rare, archaic) exit
    Synonym: kijárat
  2. (computing) output
    bemenet/kimenetinput/output

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kimenet kimenetek
accusative kimenetet kimeneteket
dative kimenetnek kimeneteknek
instrumental kimenettel kimenetekkel
causal-final kimenetért kimenetekért
translative kimenetté kimenetekké
terminative kimenetig kimenetekig
essive-formal kimenetként kimenetekként
essive-modal
inessive kimenetben kimenetekben
superessive kimeneten kimeneteken
adessive kimenetnél kimeneteknél
illative kimenetbe kimenetekbe
sublative kimenetre kimenetekre
allative kimenethez kimenetekhez
elative kimenetből kimenetekből
delative kimenetről kimenetekről
ablative kimenettől kimenetektől
non-attributive
possessive - singular
kimeneté kimeneteké
non-attributive
possessive - plural
kimenetéi kimenetekéi
Possessive forms of kimenet
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kimenetem kimeneteim
2nd person sing. kimeneted kimeneteid
3rd person sing. kimenete kimenetei
1st person plural kimenetünk kimeneteink
2nd person plural kimenetetek kimeneteitek
3rd person plural kimenetük kimeneteik

Derived termsEdit

Compound words

AdverbEdit

kimenet (not comparable)

  1. on the way out, going out (as one goes out the door, etc.)

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further readingEdit