Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

maga (oneself) +‎ -fajta (sort, kind, type)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈmɒɡɒfɒjtɒ]
  • Hyphenation: ma‧ga‧faj‧ta

AdjectiveEdit

magafajta (not comparable)

  1. like/such as him/her, like himself/herself

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative magafajta magafajták
accusative magafajtát magafajtákat
dative magafajtának magafajtáknak
instrumental magafajtával magafajtákkal
causal-final magafajtáért magafajtákért
translative magafajtává magafajtákká
terminative magafajtáig magafajtákig
essive-formal magafajtaként magafajtákként
essive-modal
inessive magafajtában magafajtákban
superessive magafajtán magafajtákon
adessive magafajtánál magafajtáknál
illative magafajtába magafajtákba
sublative magafajtára magafajtákra
allative magafajtához magafajtákhoz
elative magafajtából magafajtákból
delative magafajtáról magafajtákról
ablative magafajtától magafajtáktól
non-attributive
possessive - singular
magafajtáé magafajtáké
non-attributive
possessive - plural
magafajtáéi magafajtákéi

Usage notesEdit

The forms referring to other persons are:

Derived termsEdit

Further readingEdit

  • magafajta in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.